Miből látszik, hogy a backup valójában nem backup?

A backup sok helyen inkább megnyugtató szó, mint működő rendszer. Van valamilyen másolat, fut valami script, telik egy külső lemez, vagy készülnek fájlok egy NAS-ra — és ettől már úgy tűnik, mintha a kockázat kezelve lenne. A probléma ott kezdődik, amikor kiderül: a mentésből senki nem állított még vissza semmit, senki nem nézte meg, hogy olvasható-e, és senki nem tudja pontosan, mi történne incidens esetén.

Az egyik klasszikus jel az, hogy a mentés és az éles adat ugyanabban a hibakörben él. Ugyanaz a szerver írja, ugyanazzal a jogosultsággal fér hozzá, ugyanarra a hálózatra van kötve, és ugyanaz a fertőzés vagy adminisztrációs hiba egyszerre el tudja érni mindkettőt. Ilyenkor technikailag létezik másolat, de kockázati szempontból nem független.

Szintén rossz jel, ha a backup csak addig tűnik működőnek, amíg senki nem akar belőle visszaállítani. A valódi mentés egyik alaptesztje az, hogy ki lehet-e belőle hozni egy konkrét fájlt, egy mappát vagy akár egy teljes rendszert ésszerű idő alatt. Ha erre nincs gyakorlat, nincs dokumentált lépés, vagy már a helyreállító eszköz sincs meg, akkor a mentés inkább elmélet, mint működő biztosíték.

Gyanús az is, ha nincs verziózás vagy történetiség. Ha mindig ugyanaz az egyetlen példány íródik felül, akkor egy logikai hiba, véletlen törlés vagy csendes sérülés könnyen átöröklődik. Ugyanez igaz arra is, ha a mentés nincs monitorozva: ha egy folyamat hetek óta hibával fut, és ezt senki nem veszi észre, akkor papíron még mindig „van backup”, gyakorlatban viszont nincs friss, megbízható mentési pont.

Még egy fontos jel: ha a mentés formátuma vagy hozzáférése túlságosan kötődik egyetlen emberhez vagy egyetlen környezethez. Ha csak egy adott gépről, egy adott szoftver adott verziójával, egyetlen ismert jelszóval vagy egyetlen admin fejében létező tudással lehet visszaállítani, akkor a backup sérülékenyebb, mint amilyennek látszik.

Gyakorlati ellenőrzőlista szintjén ezek a kérdések gyorsan leleplezik a hamis biztonságérzetet:

- Ki volt az utolsó ember, aki valóban visszaállított belőle?
- Mikor történt az utolsó restore teszt?
- Van-e legalább egy elkülönített példány?
- Látszik-e monitorozásban, ha a mentés hibára fut?
- Több verzió érhető el, vagy mindig csak az utolsó állapot?
- Tudná-e más is visszaállítani, nem csak az, aki beállította?

Ha ezekre a válasz többnyire bizonytalan, akkor a backup valószínűleg inkább formalitás. A jó mentés nem attól jó, hogy létezik valahol egy fájl vagy egy másolat, hanem attól, hogy incidens idején tényleg működő visszaállítási lehetőséget ad.